A hazai baloldal nyolc halálos bűne:

1. Nem történt meg a szakítás azzal az MSZP-vel, amellyel semmiben nem értünk egyet és amely a nemzetközi baloldal legnagyobb ellenségeivel szövetkezik. A baloldal kötődik ennek a politikának számos illúziójához.
2. Az orbáni politika elleni közös antifasiszta fellépés lehetetlenné tette, hogy a baloldal harmadik pólusként, mind a neoliberalizmus, mind a populizmus tényleges alternatívájaként jelenjen meg.
3. Nem történt meg a hazai politika nemzetközi dimenzióinak megnyitása, nem kovácsoltunk erőt abból a helyzetből, hogy ha mi integrálódunk először egy nemzetközi baloldali politikai mezőbe, azzal belpolitikailag is előnyökhöz jutunk. Ez persze csak úgy mehetett volna végbe, ha saját kezdeményezések, értékek és teljesítmények felmutatásával mintát tudtunk volna adni a nemzetközi baloldali és antiglobalizációs mozgalmaknak, ha mi oktattuk volna őket Kelet-Európából.
4. A hazai baloldal szubkulturális-szocializációs sajátosságainak fenntartása lehetetlenné tette az új rendszer szubkultúra-csíráival való „egyesülést”, éppen legnagyobb tekintélyű személyeink határolódtak el ezektől ideológikus alapon. Így eldőlt, hogy a baloldal megújulása sokáig nem mehet végbe generációs, szocializációs, szubkulturális alapon, mert a status quo védelmezői ezek számára már csak létükkel is lezárják a kapukat.
5. A nemzetközi és hazai történések nem vezettek új szellemi-gondolati paradigmák középpontba állításához, nem tudtunk a szellemi életben új és észrevehetetlen pozíciókat nyitni.
6. A hazai baloldal nem tudott olyan alternatív nyilvánosságot, tudományt és kulturális életet teremteni, amely egy új politika bázisa is lehetne. Sőt: az elmúlt évek lehetőségeit arra használta, hogy pozícióit tovább erősítse a hivatalos nyilvánosságban, tudományban és kultúrában. Ezért csak a régi politikai harcokba szólhatott bele, a régi módon. Nem történt fordulat a baloldali szféra intézményesítésében és szervezettségében, amire szintén lett volna lehetőség.
7. Nem valósult meg semmilyen olyan fordulat, amely felhajtó erőként új tömegeket, fiatalokat, értelmiségieket stb. csatolt volna a baloldalhoz, ezzel megteremtve a nyitottságot és lendületet. Sok tekintetben a kritika ellehetetlenítése és a nyitottság félreértelmezése történt. Az új szociológiai és társadalmi-ideológiai sajátosságok nem vezettek új viszonyok kialakítására az egyénekkel és társadalmi csoportokkal.
8. A hazai baloldal teljesen érzéketlen maradt a politika világában az utóbbi évtizedekben beállt tecnikai-módszertani, tartalmi változásokra, nem értette meg az új politika sajátságait és eszközrendszerét. Képtelen volt ebben a harcban részt venni, vagy alternatív és professzionális módszereket kidolgozni.

A lista persze csak hevenyészett és lehet, hogy fontosak ki is maradtak belőle. Ebben a helyzetben nem kívánjuk veszélyeztetni azt a hihetetlenül értékes anyagot, amelyet pár tucatnyi szerzőnk az eltel két és fél évben felhalmozott. A Rednews a keresők találatlistáján a legnagyobb hazai médiumokkal vetekszik, ez bizonyítja, hogy ha eredeti céljaink nem is valósulhattak meg, a baloldalról szóló anyagok tekintetében hiánypótló. Ezért szeretnénk valamennyi korábbi és jelenlegi szerzőnknek köszönetet mondani. (Kérjük szerkesztőinket, hogy a feltöltési moratóriumot mostantól tartsák be!) És persze köszönjük annak a havi 7-8 000 internetezőnek (többségük a statisztikáink szerint bizonyára nem baloldali, csak ide tévedt), akik összesen 731 000 aloldalt töltöttek le aloldalt csak az elmúlt esztendőben. És köszönjük azoknak is, akik rendszeresen idefáradtak összeszemetelni a fórumunkat.

A posztkádári baloldal ezzel szemben még tovább zsugorodott, hatása még kisebb lett, utols energiáit és lehetőségeit is felemészteni látszik. Ellenben ahhoz még elég erős, hogy senki ne tudjon új dolgokkal előhuzakodni baloldali eszmék és szimbólumok égisze alatt. A patthelyzet nyilvánvaló.  Kiút csak holnap látszik majd.